Paolo Fazioli a pesarói konzervatórium zongoraszakán végzett, és a tanulóévek alatt nemcsak zongorajátékát, hanem műszaki tudását is fejlesztette. Ennek köszönhető, hogy amikor hazatért, kilépett a többek között zongorákat is készítő családi bútorvállalkozásból, és egy teljesen újfajta zongorát akart tervezni. Áttanulmányozta az összes akkori zongoragyártó hangszereit, majd megalapította a saját műhelyét, ahová favágóktól akusztikusokig mindenkit felfogadott. Hamarosan négy koncertzongora-prototípus is megjelent. Az olasz névtől eleinte tartottak a gyárnál, hiszen Itáliában Cristofori után nemigen akadt nagy hangszerkészítő, de - az 1981-es frankfurti zenei vásáron nagy sikert arattak a Fazioli zongorák, és a céget azóta a legjobb gyártók között jegyzik. 2OO1-ben a cég átköltözött a Velence melletti Saciléba, ahol évi százhúsz zongorát készít.

A Fazioli zongorák hangzása gazdag, és kellően erős, billentésük pontos, kiegyenlített. Hangszereik a legigényesebb réteget is kielégítik. Ami érdekes még, hogy a Fazioli története során egyetlenegy pianínót sem gyártott, most is az a négy prototípus szerepel a skálán, mint kezdetekkor.

Modellek

F156   hosszúság: 156 cm, 88 billentyű, súly: 29O kg

F212    hosszúság: 212 kg, 88 billentyű, súly: 29O kg

F3O8   hosszúság: 3O8 cm, 88 billentyű, 69O kg