index

Ekkor szívemből, lelkemből és Lényem Lényegéből bugyognak elő a szavak, mint egy érintetlen hegyi forrásból a kristálytiszta víz. Hiszen előre elhatározott szándékkal, szavak válogatásával képtelen vagyok verset írni.
Ám minden érzés tünékeny, mint a pillanat. Ezért, hogy sorsuk ne legyen végső feledés, úgy, ahogy tollamból kicsordulnak e versek, faragatlanul, az érzelmek és a rímek kialakulásának sorrendjében teszem az Olvasók elé azokat, lelkük táplálékául.
A vers tehát, az önkifejezés egyik eszköze számomra. Az érzelmek és az életérzések kifejezője. Ezért ahogyan a tudatom felszínére törnek, úgy írom le a verseket. Sokszor a ritmus nem törik meg, ha a sorok szótagszáma nem egyezik, érzelemkitöréseknél pedig néha még a rím sem fontos!
Miért állítom ezt? Mert amit az ember szívében, lelkében átél, az sokszor csak így jeleníthető meg a versben anélkül, hogy csorbulna a megélt élmény, érzelmi tartalom.
Ha ezt a megélt élményt úgymond meg-erőszakóljuk bármely hagyományos, ősi, avagy mai közmegállapodáson alapuló, ám mégiscsak mesterségesen kiagyalt szabályrendszerrel, akkor tapasztalataim szerint a vers veszít szenvedélyességéből, egyéni kifejezőerejéből, azaz laposabbá, szegényebbé válik. A rokon értelmű szavak használata is könnyen félreviszi az eredeti jelentéstartalmat, a könnyedén gördülő sorok, mondatok pedig kevésbé alkalmasak heves érzelmek kifejezésére.

Meggyőződésem szerint a vers nem attól válik az önkifejezés hű eszközévé, hogy ősi sémákhoz, mesterséges korlátokhoz alkalmazkodik szerkezetében, felépítésében. Lehet, hogy e módszerekkel tetszetősebbé ’faragható’ a vers, de a hármaspontokat éppen a nyugodt, belső csend, a gondolatjeleket pedig a feszült belső csend, azaz a szünetek jelölésére is használom.
Odaillő csendességgel vagy a feszültebb, gyorsabb szókiejtéssel olvasva, előadva e verseket, pótlódnak a hiányzó szótagok, ill. eltűnnek a feleslegek, és fel is erősödnek a kifejezendő érzelmek, hangulatok. Így megjelenik a vers sajátos ritmusa, érzelmi töltete, és minden rejtett mondanivalója.
A spontán megtörő ritmus és az érzelmi mondanivaló miatt változó dallam tehát sokkal kifejezőbb eszközök. Ezért használok halmozott írásjeleket és az értelmezés kitágítását segítő nagybetűket, és ’…’ felsővesszőket, szokatlan szótagolást, szokatlan szó-összetételeket is. Így lesz képes a vers a színes, dinamikus érzelmek, belső élmények és felismerések egyre pontosabb megjelenítésére, átadására.
Erre is utal Képes Géza: Beszélgetés c. versében, a következő sorokkal: „…”Hát jó, / a versek: / hány verset írtál / életedben?” / -Sokat. / Kevesebb több lenne. / „Hogy-hogy?” / -Úgy hogy / csak azt szabad / megírni / ami egyetlen / megfogalmazás / s ha földhöz vágják / robban / mint / az / ekrazit. / „S nem sok / az ilyen / versed?” / -Nem. / Az itt / a fontos, / hogy négy-öt / ilyen / vers / azért / akad. / Ha megnézed / a legnagyobbakat, / azoknál / se több. / A költészet / nem mennyiség. / „De Goethe / és Arany / s József Attila / mennyi szép…” / -Hagyjuk / a példát. / A mérték / egyikük / sem / lehet. / A mindenséget / te magad / éled át / és / adj / róla / egy-két / jelet, / mit senki más / meg nem / tehet, / csak / te. / „Ez szépen hangzik!” / -Nem szép ez, hanem igaz, / és jó hogy így van.”

A verseket őszinte szívvel ajánlom minden kedves Olvasónak, fiataloknak, időseknek egyaránt.
Remélem sokaknak nem idegen az itt feltáruló világ. Azonban tudom, ők vannak kevesebben, mert ezek a versek nem csak az ismert fizikai világ valóságát akarják újra megfogalmazni, hanem sokkal inkább mindazt, ami a fizikai szemmel nem látható. Erre azonban az egyik legalkalmasabb eszköz a vers. A szerelmes versek párbeszédes formában előadva, és beleéléssel hallgatva, valamint fények játékával, odaillő zenével, és az egészet illusztráló képsorokkal kísérve képesek csak, igazán átadni azt a Csodát, ami ezek megírására késztetett.
Éppen ezért a szavak ezekben a versekben inkább csak mint 'jel' szerepelnek, mert mint ahogy egy-egy ecsetvonás a festménynek csak részletét, vagy mint egy-egy dallam, a teljes szimfóniának legfeljebb csak vázlatát képes megmutatni, ugyanígy egy-egy szó, sőt, egy egész vers is, csak részleteket képes visszaadni azokból a belső történésekből, melyeket a lelki és a Szellemi síkokon megtapasztalhatunk.
E tapasztalatok azonban sokszor hasonlóak, vagy akár azonosak is lehetnek sokak számára is, mint ahogy a fizikai világ észlelésénél is tapasztalhatjuk ezt.
Ezért igaz, hogy minél kevesebb a szó, annál kevésbé torzul a tartalom.

… lássuk csak: mily sokat is – sőt, mindent! – kifejezhet egyetlen szó:

Teremtő Tenger Spirituális versek a szerelemtől ’A’ Szeretetig

Hitvallásom a költészetről

Amikor a Lét peremén, a tárgyi világ határain túl valami széptől megpendülnek szívem húrjai…