Végvári Tamás (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Végvári Tamás (színész) szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Végvári Tamás (egyértelműsítő lap).
Végvári Tamás
Portréja az Active Studio oldalán Földi Tamás felvétele
Portréja az Active Studio oldalán
Földi Tamás felvétele
Született1937. május 20.[1]
Budapest[2]
Elhunyt2010. május 16. (72 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaGyőry Franciska
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozásaszínész
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (–1962)
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek1962–2010
Híres szerepeiHamlet
Shakespeare: Hamlet
Dobcsinszkij
Gogol: A revizor
Mráz úr
Abigél
A Wikimédia Commons tartalmaz Végvári Tamás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Végvári Tamás (Budapest, 1937. május 20. – Budapest, 2010. május 16.[3]) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Több vidéki és fővárosi teátrumhoz kötötte szerződés, 1982-ben a budapesti Katona József Színház egyik alapító tagja volt.

Életpályája[szerkesztés]

A főiskolát 1962-ben végezte el. Első szerződése a Pécsi Nemzeti Színházhoz kötötte. 1964-ben a Veszprémi Petőfi Színházhoz, 1969-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1971-től egy évtizedet a Thália Színházban töltött. 1981-ben a Nemzeti Színház társulatához csatlakozott. 1982-ben több társát követve a Budapesti Katona József Színház alapító tagja volt. 1996-tól szabadúszó, 2004-ben csatlakozott a Madách Kamara a későbbi Örkény István Színház társulatához.

Drámai hősök mellett karakterszerepeket is alakított. A Galócza című darab címszerepében karikírozó képességeit is bizonyíthatta. A rövidlátó, csetlő-botló gengszter szerepében – ritka lehetőségei egyikeként – a közönséget önfeledt nevetésre késztette.

Utolsó szerepe Örkény István Macskajáték című darabjának öregedő pozőrje volt.[4]

Tekintélyes a film- és tévészerepeinek száma.

Sokat foglalkoztatott szinkronszínész volt, több mint kétszáz filmet szinkronizált. Magyar hangot kölcsönzött többek között Al Pacinónak 29; Ben Kingsley-nek 13; Harrison Fordnak és Robert De Nirónak tíz alkalommal, valamint David Attenborough-nak több ismeretterjesztő filmsorozatban.

A legszebben beszélő magyar színészek egyike. Ennek megfelelően hangja ismerősként cseng a rádióhallgatók fülében, számos felvétele megtalálható a hangarchívumban. Ottlik Géza Hajnali háztetők című regényének rádióváltozatában a főszerepet játszotta. Tapasztalatainak átadására is volt lehetősége; beszédművészetet tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.

Közéleti szerepvállalása is jelentős. 1993 és 1996 között ügyvivője a Magyar Színészkamarának; vezető szerepet vállalt a Magyar Színész-kamarai Egyesületben és a Magyar Színházi Társaságnál is.

2010. május 16-án hunyt el, négy nappal 73. születésnapja előtt.

Felesége Győry Franciska színésznő volt. Lányaik: Borbála és Eszter.

Színházi alakításai[szerkesztés]

Az Örkény István Színház oldalán
A Katona József Színházban
Az Örkény István Színházban

Mozgókép[szerkesztés]

Film[szerkesztés]

  • Eszpresszóban (1959)[2]
  • Délibáb minden mennyiségben (1961)
  • Megöltek egy leányt (1961)
  • Két félidő a pokolban (1961)
  • Angyalok földje (1962)
  • Asszony a telepen (1962)
  • Karambol (1964)
  • Vízivárosi nyár (1964)
  • Fügefalevél (1966)
  • Kötelék (1967)
  • Hekus lettem (1972)
  • Romantika (1972)
  • Pókháló (1973)
  • Ida regénye (1974)

  • Az évszázad csütörtökig tart (1988)
  • Tutajosok I–II. (1989)
  • Anna filmje (1992)
  • 6:3 (1998)
  • Egy tél az Isten háta mögött (1998)
  • Sitiprinc (1999)
  • Film (2000)
  • Na végre, itt a nyár! (2002)
  • Új Eldorádó (2004)
  • Férfiakt (2006)
  • Farkas (2007)
  • Alexandra Pavlovna, a magyarok királynéja (2007)
  • Józanul az alkoholról [3] (narrátor)

Televízió[szerkesztés]

  • Máglyák Firenzében (1967)
  • Beismerő vallomás (1970)
  • A csodadoktor (1972)
  • Mézesfazék (1972)
  • Romantika (1972)
  • Szerelem bolondjai (1976)
  • Az elnökasszony (1976)
  • Teréz (1977)
  • Abigél (1978)
  • Visszajelzés (1979)
  • Forró mezők (1979)
  • Zokogó majom (1980)
  • A bolond lány (1981)
  • Az utolsó futam (1983)
  • Széphistória (1984)
  • Boldogtalanok (1984)
  • A Molitor ház (1985)
  • Üvegvár a Mississippin (1986)
  • Vásár (1986)
  • Évmilliók emlékei (1986)
  • Megoldás (1987)
  • Öld meg a másik kettőt! (1988)
  • Protokoll (1989)
  • Angyalbőrben (1990)
  • A cár őrültje (1990)
  • Pénzt, de sokat! (1990)
  • Hölgyek és urak (1992)
  • Privát kopó (1992)
  • A félelem fokozatai (1994)
  • Éretlenek (1995)
  • Helyet az ifjúságnak (1996)
  • Jóban Rosszban (2005)
  • Virágzó Magyarország (2007) narrátor[5]

Szinkron[szerkesztés]
Továbbá

Hang és kép[szerkesztés]

CD-k, hangoskönyvek, hangjátékok[szerkesztés]

  • Az 1001 éjszaka meséiből
  • Ottlik Géza: Hajnali háztetők (Rátóti Zoltánal közösen)
  • Molère: Scapin furfangjai (1972)
  • Vészi Endre: Kirakatrendezés (1973)
  • Bez, Helmut: Visszaút (1974)
  • Mauriac: Az éjszaka vége (1975)
  • Boldizsár Iván: Csizma és szalonna (1978)
  • Kazarosz Aghajan: Anahit (1978)
  • Mikszáth Kálmán: Apám ismerősei (1979)
  • Szabó Magda: Sziget-kék (1979)
  • Szász Imre: Áldozatok (1979)
  • Bereményi Géza: Házasságkötő terem (1980)
  • Ördögh Szilveszter: Kapuk Thébában (1980)
  • Esko Korpilinna: Bianca és a lelkek (1981)
  • Két hangon (1982)
  • Pállya István: Ravaszy és Szerencsés (1982)
  • Schwajda: A Szent család (1982)
  • Dékány András: Kossuth Lajos tengerésze (1983)
  • Sajó András: Gulliver Írországban (1983)
  • Kellér Andor: A rulettkirály (1983)
  • Zimre Péter: Köszönjük, Mr. Bell! (1983)
  • Anderson, Edith: Martin Luther King élete és halála (1984)
  • O'Neill, Eugene: Boldogtalan hold (1984)
  • Kopecsni Péter: Cseh pályaudvar (1985)
  • Találkozás (1987)
  • Száraz György: A megközelíthetetlen (1988)
  • Békés Pál: Pincejáték (1989)
  • Ruitner Sándor: Lacrimosa (1991)
  • Szakonyi Károly: Egy kis hotel (1991)
  • Mihail Bulgakov: Színházi regény (1992)
  • Alekszandr Szolzsenyicin: A tankok igazsága (1993)
  • Béres Attila: Nosztalgia Tours (1993)
  • Lét s nemlét, írók, irodalom – Cholnoky Viktor három jelenete (1995)
  • Tandori Dezső: Vér és virághab (1995)
  • Jaroslav Hasek: Svejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban (1997)
  • A vad gróf tárcái – Teleki Sándor emlékezik (1998)
  • Vértessy Sándor: Asbóth Sándor, Lincoln magyar hőse (2000)
  • Határ Győző: Asszonyok gyöngye (2001)
  • Rádiószínház – Szerb Antal leveleiből (2001)
  • Borenich Péter: A kenguru galeri (2004)
  • Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze (2007)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Kapcsolódó fejezetek:

Bővebben: A budapesti Katona József Színház külföldi vendégjátékainak listája

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
  3. ↑ Elhunyt Végvári Tamás. (Hozzáférés: 2010. május 17.)
  4. ↑ Az utolsó alakítás képei az Info Rádió Galériájában. [2010. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 20.)
  5. ↑ [1]
  6. ↑ Többek között Szakácsi Sándor és Tahi Tóth László mellett

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Végvári_Tamás_(színművész)&oldid=27051903”